Satprem: Úton az emberfölötti felé „…A napfényes ösvényt rójuk, mintha a lét azon kis rezgése hordozna minket. Mennél szorosabban szorongatnak és igyekeznek megfojtani, mennél inkább megsüketít az élet össze zsivaja…,
TovábbMabel Collins: Karma
Mabel Collins: Karma KÉPZELD el velem együtt, hogy az egyéni lét olyan kötél, amely a végtelenből a végtelenbe nyúlik, melynek nincsen sem kezdete, sem vége, és nem szakadhat el. Ezt
TovábbBükkösy Beatrix: Restart, a vámpír – A dal
Hogy mikor kezdődött az ének, abban nem tudtunk pontosan megegyezni, de valamelyik ősszel volt az is. A harmadikról előbb halk dúdolás szűrődött ki, mintha valaki járna-kelne a lakásban, valamit keresve,
TovábbReviczky Gyula: Magamról
Rossznak mondod a világot, Dőresége bosszuságod; Siratod az élet álmát, Földi gondok durva jármát; Felpanaszlod lázban égve: Bölcs elméje, jók erénye S fényt sugárzó lángod, ég, Csak hiúság, búborék. Óh,
TovábbGrócz Attila: …a nő hangja
A szirtfokon állt, egyedül, – a vízzel szemben. Gyakran jött ide, otthonról indult a víz felé majd minden nap, – s a délutáni, néha estébe nyúló séták mindig itt értek
TovábbGrócz Attila: Évezredek küszöbén
a hattyú utolsó éneke szemeidben látható utat rajzolt a tegnapi fény a tájon álom-vágyból font zöld ívek hajolnak a párkák tenyerén, s visszatekintve látod: ócska, gyűrött kabátodból kikopott arcod már
Tovább






