Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
A sas

NAPPAL FELHŐFORMÁK SZÖVŐDŐ ALAKULÁSA,ÉJJEL A CSILLAGSEREG ELEVEN IZZÁSA.TISZTA HÚROKKAL MERJ FELFELÉ HATOLNI,S A SZFÉRÁK ÖRÖK ÉNEKÉT FOGOD DALOLNI.” (J. W. v. Goethe: Lanttal felfelé törekvő sas)

A sasnak, a „madarak királyának” már a korai fejlett kultúrákban sokrétű jelentéssel bíró jelképvilága volt. Általában a Naphoz és a fényhez társítják, a néphitben, a mítoszban, az irodalomban számos jellemvonást tulajdonítanak neki: királyi hatalmat, erőt és varázserőt, bátorságot és éleslátást; de kérlelhetetlenséget, keménységet és bosszúálló hatalmat is. A kígyók, sárkányok megsemmisítője ô, az isteni szellem végrehajtója, és a fény sötét hatalmak feletti győzelmének jelképe.

Az indiai irodalom legrégibb emlékében, a Rigvédában a sas Garuda, a csodamadár, világít akár a legragyogóbb láng, és gyors mint a fény. Hatalmas szárnyaival képes megállítani a világok forgását, Visnu rajta száll csatába a gonosz démonok ellen. Az indiánok mint kozmikus jelképet, a fény és az ég megtestesüléseként tisztelték, az aztékok számára maga a Nap volt. Az ókor népei s a germánok szerencsét hozó jósmadárnak tartották, a görögöknél pedig Zeusz szellemének jelképe volt a sas. A „királyok és istenek madara” számtalan ábrázolásra ihlette az ókori Kelet művészeit, márvány-domborművek, vázaképek, használati tárgyak, érmék és dísztárgyak tanúskodnak erről gazdagon.

A sas figurája az újabb korokban is hasonlóan közkedvelt. A kétfejű sas újra megtalálható pl. a szabadkőműves jelképvilágban – a skót szertartás 33. fokának jelképeként -, és az európai címertanban is a leggyakrabban használt címerállatok egyike.

Az Egyetemes Tanban a sas, „ez a hatalmas szárnyú lény a szellem égi kékségében” (Aeppli) a szellemlélek és az élet jelképe, jele pedig az ötágú csillag. A szentírásban is többször említik, például János Jelenéseiben (4, 6-7):

„És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz, és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.
És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.”

E négy állat a négy elem, melyekben kifejeződik a tökéletes teremtés. Belőlük áll össze a szfinx, az Ozirisszal eggyévált, halhatatlan új ember jelképe: az oroszlán jeleníti meg az új életet, a borjú szellemi értelemben a bikának felel meg, vagyis az új anyagiságnak, az emberarcú állat a Vízöntő-nek, az új gondolkodásnak, a sas pedig a skorpió szellemi nézete. A skorpió kulcsszava a „regene-ráció”, tehát megújulás, helyreállítás. Őneki kell minket az új fényben, megújított tudatban való létezésre megtanítania.

A fejedelmi madárnak a népek meséiben, mondáiban gyakran kettős vonatkozása jut kifejezésre. Ha barátja az embernek, akkor utat mutat, és segít a szükségben. Ha az ember mégis ellenségévé teszi, mert nem tiszteli törvényeit, úgy kérlelhetetlen bosszúálló erőként lép fel, mely a hanyatlást idézi elő.

 

PROMÉTHEUSZ

Ilyennek mutatkozik a sas a Prométheuszról szóló görög mondában is. Prométheusz, a titánok fia az istenek képére alkotta meg az embereket, beléjük lehelte az isteni szikrát, és lehozta nekik a tüzet a Nap szekeréről. Mégis kételkedni merészelt Zeusz mindentudásában, és megpróbálta becsapni az istenek atyját, aki aztán Prométheuszt, ezt a halhatatlant Hephaisztosszal, a tűz istenével meztelenül a sziklához láncoltatta, ahol éhségnek és szomjúságnak, hőségnek és hidegnek volt kitéve. Zeusz évről évre elküldte hozzá sasát, mely minden nap ette Prométheusz máját, miközben az éjjelente újra kinőtt.

Prométheusz így szakadatlan kínban gyötrődött. Ettől csak Héraklész, a halandó váltotta meg, amikor nyilával megölte a sast, és Prométheuszt megszabadította béklyóitól. Prométheusznak attól kezdve azonban gyűrűt kellett viselnie, benne egy kövecskével abból a sziklából. Ez figyelmeztette Zeusz ítéletére, és saját legyőzött sorsára. Prométheusz, vétkezvén az isteni törvények ellen, megfosztatott tehát erejétől, kitaszíttatott eredeti honának dicsőségéből.
Tehetetlenül és ájultan, anyagtesthez bilincselve találja magát. Így lép be az újraszületés és halál ciklusába. Ezt az életerők kapuja jelképezi, a máj, amiből a sas eszik, miközben az éjjelente újra kinő. A sas, a szellem sugara a bukott halhatatlannal szemben fényhozóból és az isteni bölcsesség hordozójából emésztő tűzzé válik, mert tulajdonképpeni lényét Prométheusz nem képes többé befogadni. Csak végtelenül hosszú időszakok múlva érkezik segítség Héraklész, a lélekember képében, aki önmaga legyőzésének útját járja. Egyedül ő képes megölni a sast egy „soha el nem vétő nyillal”, megszüntetvén ezzel a bosszúálló elv működését.

A fény bosszúálló nézetét mindannyian megtapasztaltuk. Jehova szárnyait (Fama Fraternitatis) sejthetjük itt, melynek csapásait mindenki fogadja, aki az önfejűség útját járja. Számukra a fény karmatörvénnyé, bíróvá válik.

Megmutatja és tartalmazza a megszabadító irányt, és helyrehoz minden eltérést. Halál és szenvedés által ismételten megújult lehetőséget teremt a megszabadító út megmutatására. Amint pozitívan reagálunk a fény működésére, üdvhozóvá válik bennünk. Akkor bennünk növekedhetnek a sas szárnyai.

 

RÓZSAKERESZT KERESZTÉLY, A SAS, FELEMELKEDIK

Jan van Rijckenborgh írja a „Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője” 3. napjának magyarázatában:

„A sas a levegő királya, ezért a levegőelem urának jelképe, az élet-elemé, mely minden teremtmény számára nélkülözhetetlen. A sas – mely az alkémiai menyegző szerint jelen van az egyetemes Élő Testben, az üdv kincseskamráiban – itt tehát az életanyagot jelképezi, amelyre a gnosztikus rejtélyek minden jelöltjének szüksége van, hogy az egyetemes Élő Testben élhessen. Az a nélkülözhetetlen életanyag ez, melyet az Iskolában Gnózisnak szoktunk nevezni. Újjászületéséhez az Ön lelkének a Gnózisra van szüksége. Ez az egyetemes Élő Test légköre, amelyet megtanulunk alkalmazni, amelyből élnünk kell. Ha ez Önnek az ösvényen sikerül, önmaga átadásával, odaadásával, akkor lelke kész bemenni az egyetemes Élő Testbe, s tökéletesen, mikrokozmikusan abban létezni és élni. Akkor Ön felszáll az Élő Testben, s az új elemen, amelyből élnie kell, uralkodni fog, mint a sas. Ebből az következik, hogy a sas az új lélek és az új élet jelképe.”

Hogy „fel lehessen emelkedni” az Élő Test légkörébe, ahhoz új születésre, új növekedésre van szükség. Hogy repülni lehessen a sassal, ahhoz le kell győzni az anyag nehézségi erejét. A léleknek a porban kúszó kígyóból sassá kell változnia. Ezt szolgálják a tanulóság lépcsőfokai, világító céljuk a Merkur-bot jelképében mutatkozik meg, amelyben kígyó és sas eggyé vált.

Blavatsky asszony a Csend hangjában így írja le ennek az útnak a lényegét:

„A Nagy Törvény azt mondja: Ha el akarsz jutni a Mindenség-Én felismeréséhez, először önmagadat kell megismerned. Hogy elérhesd ennek az Énnek a felismerését, énedet a nem-énnek, létedet a nem-létnek kell feláldoznod. Akkor nyugodhatsz a nagy madár szárnyai között. Ó, édes a nyugalom annak a szárnyai között, ami se nem születik, se nem hal, hanem isteni az örök korszakon át. Szállj fel az élet madarára, ha tudni vágysz.”

 

Pentagram 1994/5/

Letöltöm az ingyenes Aquarius Kincsei folyóirat kiadványait!

Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close