Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
Héty Péter: A kegyelem buddhája – Kuan Jin

Kínában, Vietnámban, Thaiföldön, Koreában és Japánban van egy női buddha alak akit Kuan Yin (Kuanjin, Guanjin, Kwun Yum, Kanzeum, Quan Am, Kwan Seum Bosal, vagy japán Kannon) néven bódhiszatvaként tisztelnek, tehát az újraszületések körforgásából már megszabadultként, aki a többiek segítségére visszatér. A fehér és zöld Tará mellett a legismertebb női alak a mahajána buddhista hagyományban.

Eredete szerint azonos Avalokisteshvara figurájával az indiai szútrákból, aki az Amitábha buddha jobb szeméből kiáradó fénysugárból született. Az eljövendő korszak maitreya buddhájaként tekintenek rá. Ez egyfajta buddhista messiás, aki a jövőben transzcendens, vagy megtestesült alakban megjelenve megújítja a dharmát (tant). A maitreya szó eredeti jelentése (szerető kedvesség) már önmagában is hordozza a női aspektust, a könyörületességet, a
megkülönböztetés nélküli szeretetet. Egyesek úgy vélik, hogy a Maitréja kultuszát esetleg Mithra, az ősi indo-iráni istenség is inspirálhatta.

Avalokiteshvara (Tibetben Csenrézi) eredetileg férfi alakját talán ezen minőségek miatt kezdték női formában tisztelni az említett országokban, amelyekben az első század környékén kezdett lassan elterjedni Indiából, és a IV-VII. századra alakult ki kultusza. A női minőség fontosságát ezzel hangsúlyozzák máig is az eljövendő korszakok jobbá tételéden, megújításában.

A megszabadultaknál a kettősség elválasztottsága nincs is jelen (lásd androgyn), így a férfi-női alakváltás nem is bír különösebb jelentőséggel, csak az általunk ismert dualisztikus megnyilvánulás területén. A koreai zen templomokban például leggyakrabban sem férfi, sem nő, hanem nőies vonásokkal, de bajusszal ábrázolják – ahogy ők hívják – Kvan Szeum Boszalt.

Akár hogyan is, de minden megjelenítésében az együttérzés bódhiszattvája, a végtelen irgalom és könyörületesség megtestesítője. A japán dzsódo irányzat tanai szerint Amida (vagy Amithaba) Buddha legfőbb segítője, „aki meghallja kiáltásunkat”, és a hithű halottak lelkét elkíséri a Tiszta Országba, vagyis s megszabadulási térségbe. Van ahol eljövendő maitreyaként úgy tekintenek Kuan Yinre, mint Amitabha munkájának majdani folytatójára, ha az tovább lép a paranirvanába, végső megszabadulásba.

A Kuan Yin név jelentése: „aki észleli a világ hangját”. A legenda szerint, mielőtt átlépte volna a megvilágosodás, megszabadulás végső kapuját, meghallotta a világban szenvedő érző lények hangját, ami a szívéig hatolt. Ettől nem tudta véglegesen elhagyni a világot, és letette bódhiszattva fogadalmát, mely szerint addig nem jut el a teljes megszabadulásig, amíg meg nem szabadult minden szenvedő lény. Ezért is folyamodnak hozzá a szenvedés körforgásából megszabadulni vágyók, vagy akár csak a szenvedés enyhüléséért. Japánban például a várandós nők között különösen népszerű.

„A szenvedő lények számtalanok, fogadom, hogy mindnek segítségére leszek.
A szenvedélyek kötelékei sokfélék, fogadom, hogy mindtől megszabadulok.
A tanítások sokrétűek, fogadom, hogy mindet megismerem.
A Út a teljesség elérése, fogadom, hogy végigjárom.”

Buddhista „Bódhiszatva fogadalom” szövege

Távol-Keleten Kuan Yin alakja testesíti meg talán legjobban azt, amit nyugaton a Kegyelem közvetítésének neveznek. Ezt az aspektust a keresztény hagyomány is ismeri, ahol Szűz Mária lép a kígyó/sárkány fejére, jelezvén azt, hogy tisztaságával és szentségével uralkodik az „eredendő bűn” rabul ejtő erői felett. Kuan Yin egyik népszerű ábrázolásán is úgy láthatjuk, amint lábával egy sárkány fejére/testére lép, ezzel mutatva, hogy uralja azt. Ez a Kundalini Nagy Istennő aspektusára utal, akinek segítségével a tudat kijut a szamszárából. A sárkány több kultúrában a tudattalan megkötő erőit szimbolizálja, a fejére lépő (égi) női alak pedig az emberben élő magasabb tudatosságot, amely uralja a tudattalan erőket. Krétán, a knósszoszi palotából előkerült anyaistenség is két kígyót tart fent kezében, jelezve, hogy uralja azokat. A két kígyó, mint a tudat erőáramainak képe a merkúrbot szimbólumában, vagy a jóga ida- és pingala vezetékeinek funkciójában is megjelenik. Megszabadulás során ezek vezetését átveszi az isteni erő. Így válik akár a sárkány is megzabolázva védelmezővé. Ezt viszont csak a legtisztább, legszűziesebb erény ereje tudja megtenni, ahogy számos legendából is ismert.

Szűz Máriával való érdekes párhuzam az is, hogy a kereszténység megjelenésekor Japánban súlyos üldöztetésnek volt kitéve. Ekkoriban Kuan Yint tekintették az üldözött keresztények védelmezőjének, akik olykor az ő szobraiba rejtették titkos ereklyéiket, vagy az ő szimbólumai által fohászkodtak Máriához. Valamivel korábban, kínai megjelenésekor pedig erősen hatottak a Mária ábrázolások a szintén akkoriban kialakuló Kuan Yin ikonográfiára.

Több ábrázoláson, tizenegy fejjel, ezer karral jelenítik meg. Avalókitésvara (Kuan Yin) megesküdött arra is Amitábha jelenlétében, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában (világunk körforgásában) és abban a pillanatban ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezerkarú és tizenegy fejű alakká. A tizenegy fej a tér irányait szimbolizálja, jelezve ezzel, hogy a könyörületesség határtalan. Az ezer tenyér mindegyikének közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei mindenhova elérnek és az érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. Az ábrázolásokon kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz. Van ahol csak ezt a négy kart jelenítik meg (de ismert a 42 kéztartásos dharáni is, vagy egyenkénti tartással is számos ábrázolás látható). A központi kézpár imádkozó tartásban szorít egy ékszert (mani) a szívéhez. Talán az „Om Mani Padme Hum (a gyöngy, vagy kincs a lótuszban rejlik)” szent mondatát idézi, mely a szív lótuszában rejlő ősforrásra utal. A külső karok rózsafüzért (málá) és lótuszvirágot tartanak. Ezek felajánlásai a világ számára: a lótusz szimbolizálja a bölcsességet (ahogyan a keresztény hagyományban a rózsa), míg a rózsafüzér-olvasó a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét. Bár alakja elsősorban a könyörületességhez kötődik, de – mint minden bódhiszattva – a bölcsességet is megjeleníti, ahogyan ez az iménti szimbólumokból is kiderülhetett. Avalokiteshvara a mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának, a legvégső bölcsesség kinyilatkoztatásaként. Őt tartják Tárá szellemi apjának is: a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott, melyben az a lótusz nőtt, amiből Tará született.

Kuan Yinnek tehát rendkívül sok aspektusa van. Többek között: kegyelem, tisztaság, békesség, erő, szeretet, gyengédség, kedvesség, áldás, odaadás, gondoskodás, béke, derű, biztonság, tudatosság, védelem, hit. Ezért nemcsak kegyelemért, hanem sok egyéb segítségért is szoktak hozzáfordulni. „Na Mo Guan Shi Yin Pu Sa” az egyik legismertebb kínai ima, mantra, melyet dalként is énekelnek, s jelentése: Áldás Kuan Yin Bölcs Lénye. A hagyomány szerint ennek, vagy az „Om Mani Padme Hum”-nak a tiszta szívvel való zengetésére azonnal reagál Kuan Yin. Természetesen a megnyilvánulás világának számtalan sokféleségében az Egyetemes is számtalan sokféleségként van jelen, legyen az a nőies jin (Yin), vagy a férfias jang. A kiegyenlítéshez, a teljességhez mindig a hiányzót kell növelni. Ha úgy érezzük a kegyelem, a segítő együtt érzés, érdek nélküli szeretet, és szellemi irányultságú cselekedet hiányzik világunkból, akkor ezt kell megjeleníteni. Ez pedig maga a Kuan Yin, avagy Avalokiteshvara.

„A kegyelem az Önvaló, sohasem állsz annak hatókörén kívül.
A kegyelem mindig jelen van. Teljesen eláraszt, mégis az után esdekelsz. Olyan ez, mintha
valakinek álláig érne a víz, s mégis szomjasnak érezné magát.
A kegyelem benned él. Ha külső, semmi haszna.
A kegyelem és Isten nem különbözőek.
Emberek jönnek hozzám, és kérik, árasszam el őket kegyelemmel. Úgy tűnik, azt gondolják,
hogy a kegyelem olyasvalami, amit lakat alatt tartok.
A kegyelem mindig „létezik”, nem pedig megadatik.
Hasonlóan az anyához, aki táplálja alvó gyermekét anélkül, hogy annak tudomása lenne
róla, a tiszta isteni Önvaló kegyelme oly módon lép szívünkbe, mely számunkra nem megismerhető, még akkor sem, ha a legfinomabb és leghatalmasabb értelemmel bírunk is. Ezáltal kegyelme megújít minket, és előidézi az elme megsemmisülését.
Óh! Az Ő kegyelme minden határon túli, és senki által nem felmérhető.”

Letöltöm az ingyenes kiadványt!

Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close