Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
Mayer Zsolt: A háború, amit vívunk

Mayer Zsolt: A háború, amit vívunk

Bosszúállók: Végjáték; Trónok harca, utolsó évad

Jó régen, amikor a kurtafarkú malac kocamama csecsén biggyeszkedett, gömbölyű álmokat szopott, és nem törődött a multiverzummal, még a harmincéves háború előtt, Londonban például, vagy a Pesten a Merlin színháztól nem messze, a Kígyó utcában is, a rendszertelen változások egyikének hajnalán, na, szóval, maradjunk azért csak Albionban, a locsipocsi nyár gőzölgő ámulatában, egy szutykos kölyök, lábujja közét vakarászva ücsörgött az elé terített ponyvára ügyelve. A ponyván, ugyebár szintén a szutyok… mindenféle tollnok nyökedéke… ugyanmár, és ezeket veszi a csőcselék, na meg az izzó szívű és ölű kisasszonykák, esetleg erre téved valami lovag, kikap valamit a kupacból, és sietve távozik… nézd, a professzor, most meg ott áll, megmered, mint aki olyasmit olvasott, ami még a Biblia hétrétegű mélységeiben sem nyilatkozhat meg!

Mi ez? Ááá, na persze, a hírhedett csepűrágó, William Shakespeare tragédiája, a III. Richard… Gloster hercege ebben kergül szörnyeteggé, hogy majd ő, megmutassa, miként kell a jobb sorsa érdemes emberiség nyakába gyeplőt akasztani, és kedvére irányítani azt. „Hogy eltöltsem e csevegő időt – Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” Nem ő az első, akiből richárd lesz… előtte már ott volt Machbet, és az idők kezdete óta, no meg a null pont után is oly sokan, akik meggyőződtek arról, rajtuk múlik a világ sora, és ehhez hatalom kell, mindenekfelett. Nem újsütetű a komédia… voltaképp ez itt levésünk s maradásunk oka és okozata.

Tehetünk mást? Mindig kiemelkedik közülünk, aki fölveszi ezt a nagybecsű munkát, király, vezér, elnök lesz… Ellenségünk belőlünk és általunk változik azzá, aki. Ne feledjük… akár az Éj királya, aki tündéri teremtmény, akár Thanos, nem pusztán hatalmat szerez, hanem ezzel a hatalommal kezdeni is akar valamit. Végül is üdvtörténetet fabrikálnak, képükre formálni a közös valóságot. Az Éj királyának alattvalói a halottak. Minden, ami él… hullania kell, mert erejével még rendelkezik, önálló akaratú lény, míg egy halott voltaképp csak foszló hús, amíg egybetartja a rothadás, használható, és királyának ereje által mozog, menetel, emel fegyvert.

Thanos nem ennyire végletes… ő csak a világ felét pusztítaná el egy csettintéssel – meg is teszi, és nehezen ítélhető meg egyféle karakterrel, hiszen csak jót akar… túlnépesedett az Univerzum, túlpépesedés veszélye fenyeget, nincs jövő, nincs remény, oda Buda! Valahogy ezeknek a kedves uraknak – sokszor hölgyeknek, mint látható, a két meséből, azért a gyengébbik nem – na, igen –,meglehetős izomkötegekkel rendelkezik ha el kell intézni pár birodalmat, és királynőként erre kiváltképp alkalmasak – egyszóval, önjelölt messiásainknak nem jut eszébe, hogy másképpen is lehetne a dolgokat intézni. Például Thanos nem kérdezi meg az univerzális polgári társadalom felét, ki akar semmivé válni, sorsot sem húznak, még csak minőségi válogatás sincs, semmi vetélkedő, satöbbi, ő, az abszolút hatalom lehetőségeivel visszaélve csettintget. No, persze, ő nem tűnik el porrá omolva. Ő? A Megmentő? Élni vágy, kicsi kertjét ápolgatja, tejet iszik és pipál.

Konkretizáljunk tehát, mert mindjárt szünet: az üdvtörténeti horrorban semmi szép nincsen. Legalábbis az áldozatok értetlenül állnak a dolgok előtt. Ezek a szörnyetegek minden filozófiájuk ellenére, – az Éj királyának még ez sincs, a legzenebb démon – egyszerűen csak szemetek. Jegyezzük meg jól, kérem! Ez az öncélú kóklerség, ami a világ erőivel visszaél, soha nem volt megmagyarázható morálisan. Sem. Bárki mesél erről, legyen az Shakespeare, Benedek Elek, vagy a Marvel Studio. A gonosz, legyen bárki, akarata szerinti világot épít, tőle függ bárki élete és halála. És? Harcolni kell ellene, vagy bedőlni neki? „Jó a szöveg, apa, annyira karizmatikus vagy, követlek inkább, rád szavaz már a nyolc negyed !” Vagy: „kérem szépen, tessék engem először legyilkolászni! “

Van azonban a világnak egy rendje… organikus. Nem nagy kunszt, az igazság mindig kikerekedik az illúzióból, hisz az csak hét fátyol. A rossz azért tekeredik azzá, mert megdermedt valami… seb, piszok, karmikus görcs, válság… szétporlad saját univer zumának a határán az addig leexisztálható sorsok tömege… ki kell hogy égjen az új, a megtisztult, az arany… Kell e hát ellene fegyvert ragadnunk? Ez a háború megoldás nélküli, nincs abszolút győztese. Van viszont lehetőségünk arra, hogy meghaladjuk az esetleges győzelemmel, ami a háborút okozta jelenlegi állapotában. A jövőnek is meg lesz a maga háborúsága, de most ne ezzel foglalkozzunk. A rend megmentése olyan hadművelet, aminek elsődleges feltétele: a szövetség.

Kik szövetkeznek? Egymással drámai konfrontációban folyamatosan dörzsölődő, csiszolódó, alakuló szereplők, akiknek minden hibájuk ellenére van egy szuper képességük biztosan van: nehezen is, de képesek kooperálni. Konszenzusra lépni, megegyezni. Kezet fogni. Egy csapatban harcolni. Az, aki kényére darálná be az emberiséget – küldetéstudatos, küzdelmében egyedül marad, nem együttműködik a többivel, hanem azokat használja. Akármilyen indíttatás, akár a legnemesebb ügy, torzulhat így terrorrá. Legyen az akár királylány, titán, miniszterelnök, advaita tanító… megosztja a tutit, amit persze csak ő tudhat. Neki akkora küldetéstudata van, hogy azt meg kell, hogy mutassa, és, hát igen, a kérdés jogos…

Meddig is nőhet az a bizonyos küldetéstudat? Amikor valaki leválasztja magát az emberiségről, kész… ezzel elvész az a fajta intim lehetőség, amit az együttlét, legyen az szerelem vagy barátság, ad. A küldetéses elme… magányos… különös, különc, észt, bölcsességet, erőt oszt… és vesz el, magához köt, és így éli túl saját szorongató kicsinységét, amelyet óriássá növeszt, bajnokká, hőssé, istenné. A csapat, a közösség, a szövetség az az erő, amely ezt nem hagyhatja. Ugyanis minden szentséget és minden dicsőséget integrálni kell. Az Éj Király, Thanos, Daenerys bukásának oka saját nagyságuk, felülmúlhatatlanságuk, az hogy adott létállapotban egy olyan szélsősége egzisztencia entitásai, amely taszítja az áramlás lehetőségét.

Teljesen mindegy, hogy a gonosz megtestesülése, vagy a saját mennyországának bűvöletébe gabalyodott királynő, aki szabadságot ígér mindenkinek, csak előbb jól kiírtja a megmentendő emberiséget. Kötelességünk ellenünk harcolni? Nem feltétlenül ez vezet győzelemhez. A legpitiánerebb, seggdugasz elnöktől a világpusztító szuperhéroszig, valóban menthetetlen, bukott lények eleve, tehát sorsuk akkor eldől, amikor eldöntik: kilépnek az emberiséget prezentáló közösségből. Ezt Bran Stark, aki a Megnyomorított néven lesz a megtisztuló birodalom királya, egy új korszak forrása, tudja. Tudja, mert sorsa a legnagyobb kegyelemmel ajándékozta meg. Ajándékkal, önmaga megismerésének kegyelmével. Ebben a kegyelemben felismerte önmagában, amit maga körül lát. Ezért nem omlott össze az őt elpusztítani készülő Éj Király előtt, mert ismerte önmagában, mint saját vonzó gyengeségét. Mint választott király nem uralkodik, nem hatalmat gyakorol, hanem általa biztosított az az áramlás, ami megérinti mindannyiunk szívét, és amely mindannyiunk közös szíve. Hogy miért mégis a csaták hosszú sora? Nos… ahogy Bran átvilágította önmagában a Mindenséget, annak minden szereplőjével… ezt nekünk is meg kell tanulnunk.

Aquarius Kincsei folyóirat 2019/2. 4. évf./2. szám

Letöltöm az ingyenes kiadványt!


Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close