„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.”
„A Világegyetem élete alapvetőbb, mint az anyagi világ léte. Az anyagi világ a kozmikus élet egyfajta megnyilvánulása. Az élet megértése sokkal jelentősebb kérdés annál, mint ahogy eddig a fizikai világnézet alapján tűnt. Az élet természetének megértése világnézeti jelentőségű kérdés, mert az egész világnézetünket alapvetően formálja át. Ami eddig alapvetőnek tűnt, az anyagi világ léte, az egy még alapvetőbb valóságon, a kozmikus élet valóságán alapszik. …Bizonyos szempontból még a nyugati vallás is hozzájárult a materialista szemlélet terjedéséhez. A természetfölötti fogalmának bevezetése a Természetet leértékelte, materialista keretek közé helyezte azzal, hogy az élettelen anyagi világgal azonosította.” (Grandpierre Attila: Ősi Magyarország, é.n. 10, 18. o)
„A primamateria minden őskori hagyomány egyik döntő és legfontosabb fogalma. A preszókratikus görög gondolkodók egyszerűen füzisznek nevezték. Füzisz annyi, mint természet, de nem a mi modern objektivált természetünk, hanem az első természet. A hinduk szerint ez a prakriti, az összes minőségek hordozója, de maga minőség fölötti, minden anyag summája, de maga anyagfölötti. A primamateria az, amiből a világ van, ami a világ végső lényege, a mater és a mátrix. …A primamateria a meg nem nyilatkozott világ ősegysége. A megnyilatkozott világ, és abban minden, ami van, már konkrétan, minőséggel, mennyiségben, hangsúllyal van jelen.” (Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka IV. 2013. 69.)
„Amiként nem mondhatjuk Istenről, hogy az istenség a természet, hanem a Hármas számban lakozó Fenség, mégis azt kell mondanunk, hogy Isten a természetben van. A természet éppoly kevéssé tudja megfogni és megérinteni, ahogy a levegő nem foghatja meg a napfényt. Ilyen hasonlat értelmében meg kell tudnod, hogy a természet nem egyéb, mint az örökben való kutatás: mert ahol nincs akarat, ott keresés sincs.” (Jakob Böhme: Psychologia Vera 4. i.m. 118. o.)
„Az ember az anyagban képet alkot önmagáról. Önmagát látja saját ötleteiben és lenyomataiban. Ennek örül, ez tetszik neki. Önmagában látja a szeretetet; az öröm és tetszés megvan őbenne. (…) A lélek azért jön erre a világra, hogy megkülönböztetési képességre és belátásra tegyen szert. Itt viszont elhanyagolja a megbízatását, elfelejti lényegét, mire ennek a világnak a javai felszippantják, s földi léte célját így szem elől téveszti. Érzékszerveit az ember helytelenül használja. Így nem nyer betekintést, holott ez a világ olyan hely, ahol meg lehet ismerkedni az igazsággal. Az érzékszervekkel észlelhető formák elmúlnak ugyan, mégis egy igazán örök élet árnyképei és példázatai. Az őstípusok világában nincs semmi olyasmi sem, ami ezen a világon és a dolgokkal történő folyamatokban meg ne lenne vetület formájában. Másrészt nincsen ezen a világon semmi sem, ami nem az őstípusok világának a példázata lenne” (Hermész Triszmegisztosz: A lélek okulására, 1997. 12. 16. o.)
