Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
Száll a kakukk fészkére – McMorpheus ébredése

Száll a kakukk fészkére – McMorpheus ébredése

 

Lúdvérc, libamál,
Három gúnár kiabál,
Napnyugatnak- támadatnak száll,
Száll a kakukk fészkére,
Ki lesz a kakukk vesztére?”

A kakukknak nincsen fészke. A kakukk az kakukk. Kukkol és azután, habakukk. Más nem kakukkok fészkét mattolja, abba nő fel parazita kölyke, a kis kakukk. Azaz, nincsen neki…. helye, sem lakása…
Amit Ken Kesey leírt és amiből Forman filmet szült: Evangélium. Evangélium, mert benne és általa az üdvtörténet egy személyben összegződik. Végül is az alkotó ember hívatása ez.
Megírni, létrehozni azt a személyes történetet, amelyben az üdvösség kozmikus lehetősége megmutatkozik. Már maga a kísérlet figyelemre méltó!
Ez az, amiért élni valóban érdemes.
Igaz, van, aki beleőrül, van, aki beledöglik.
Vannak olyan korszakok, amelyekben szinte sorozatban jönnek világra a megérintettség, elhivatottság és kiválasztottság misztériumának dokumentumai, mint az ovenál fogkrém. Akár csak időszámításunk kezdetén, amikor úgy ontotta a közel-kelet világa az ehhez hasonló irományokat, hogy az Ég is kíváncsian bukott a Földre, és nemzette a megújulás lehetőségét az ő borzasztó és állhatatos nagy szerelmében. A Fény az Anyag valóságába zuhant, mint férfi a nő teljességébe, a Szellem a Lélek üdvébe.
Fölragyogott benne, hogy vele ébredjünk aztán.

Egy késő délután besötétedett. Az evangélium azért evangélium, mert benne a főhős önmaga a kozmikus realizáció.Annak személyes történetében megoldódik minden szereplőé is egyben, hiszen minden egyes szereplő egyben a főhős egy-egy aspektusa. Legyen akár önmaga, vagy az, akivel a legmélyebb konfliktusa van, például a krisztusiban a Kísértő és az Atya is. Most nem Kesey regényéről akarok írni, hanem annak adaptációjáról. Egyrészt azért, mert az én filmművészeti univerzumomnak a közepe.Másrészt meg azért, mert az az érdekes helyzet állt elő, hogy Forman-nek sikerült egy kis csavarral tökéletes átélést biztosítania, azzal, hogy a mű a centrumába nem Serteperte Főnököt, hanem McMurphyt, ezt az izgága skótivadékot helyezi, és így sokkal érthetőbbé és megélhetőbbé vált a mű. Forman művészete sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyben a Lélek útján megoldásokat talál, meghaladni egy tört én elemi sorsot, visszakapcsolni a realitásba. Ehhez mindig olyan megérthető témákat tesz a filmszalagra, amely igen magas rezgészámon emeli a felismerés lehetőségéhez a nézők tudatát, és nem csak katarzis közeli állapotban ébreszteni őket, hanem a közösségi katarzis segítségével mindenkihez eljuttatni az öröm hírt.
A Vízöntő korszak nyitánya, a Hair, a világmindenség üdvtörténetének egyik legmegkapóbb személyiségű zsenijének életét feldolgozó film, az Amadeus, vagy a nem kevésbé jelentéktelen, bár kevéssé ismert Andy Kaufmann életét megjelenítő Ember a Holdon, mind a Lélek tánca, egy új forma ünnepe. Mégis hiányzik valami belőlük, amit sikerül viszont Ken Kesey művéből egy kis operációval felszabadítani.
A Lélek ugyanis minőségi ugrásokra képes fényállapot, akinek halálával egyben az újjászületése is. A Hair, az Amadeus, az Ember a Holdon csak a reményét villantja fel, és a tragédia, amelynek beavató attitűdje ennek a reinkarnációnak a lehetősége, elsikkad abban a végkifejletben, amit a tragikus hős személyéhez kapcsol, és nem tud leválasztani róla.
A Száll a kakukk fészkére címzetű remekműben viszont a halál úgy nyer értelmet, hogy egyben az őshagyomány érlelte misztériumok bölcsességének pompája bontakozhat ki.

„Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.”

A megismerés folyamatának első pillanata a lázadásban nyilatkozik meg. A lázadás önmagában nem praktikus. Amikor haszna van, akkor már csak debil forradalmárok taliznak a nyugdíjas otthonban, és a jelvényeiket mutogatják. Lázadásod ott kezdődik,amikor az előrenyomtatott mindenség ellen kel föl haragod, és csak a szabadság ígérete élteti. Nem a megvalósíthatósága…
McMurphy nem élhet a kapukon kívül.
Az Evangélium Keresztelő Jánosa, aki felismeri az, Urat a legnagyobb az emberek között, de a legkisebb az angyalok világában. Határlakó. Efézusi. A világ törvényei szerint már értelmezhetetlen.
Az emberi művészetben gyakran jelennek meg azok a társadalmi mértékek szerint kitaszított alakok, csavargók, banditák, akik mégis ártatlanná égnek abban a tűzben, ami alkémiai kemence lángjaként perzseli százezer élet arcát a  legtisztább gyermekről.
McMurphy bűnöző, immorális, felháborító. Botrány.
Minden szokással, tekintéllyel szemben tiszteletlen, minden szabállyal és törvénnyel szembemegy…de ő az egyetlen aki hitelesen követeli jogait testvéreinek, a többi ápoltnak, ő az ,aki tisztán látja kábulatukat, aki ébresztgeti őket, aki próféta ebben a fertőtlenítő szagú, hipermorális pusztaságban. És McMurphy az, aki nem ismer el a rendszert fenntartó erőket, az egyetlen, aki tudja, hogy van mindezt meghaladó lehetőség.

Felismeri a saját valóságának is értelmet adó, ugyanakkor egy új valóságnak utat szakító erőt az óriás indiánban.
Útja zárt rendszerben kering mindeddig. Percről percre, életről életre.
A börtönből a diliházba… és onnan?
Ugyan tisztában van azzal, hogy nem beteg, útja a tudatvesztésen át vezet, míg az a világ, amely fönntartja azt az illúziót, hogy szabályaival biztosítja a választás lehetőségét győztesnek… valóságosnak hiszi magát.
A morál ebben az esetben már nem csak tévedés.
McMurphy, nem léphet át a korlátain, de segíthet annak, aki ezt megteheti.
Szerepe kettős…feloldja azokat a letapadt, torzzá silányult karmikus tapasztalatokat, amelyek
önálló entitásként akár nagyszerű héroszok is lehettek, de már… önmaguk komikus árnyai.
McMurphy a legnagyobb az emberek között, így olyan rezgésszámot generál a bepállott rendszerben, amely alaposan felkutyulja a a megmerevedett történetet, amelybe a tanítványok: permanens visszatérnek…a debil kollegák ugyanis nem azért nem távoznak az elmegyógyintézet langymelegéből, mert nem szabad… hanem azért, mert nem akarnak… ez az otthonuk, ez a világ, itt játszanak életet.
A szent csak az isteniséggel szemben alázatos.
Önmagában felismerni a Mindenség titkait, és önmagát felismerni Mindenütt, nincsen ennél teljesebb szabadság.

 

Aquarius Kincsei folyóirat 2016/1. 1. évf./1. szám

Letöltöm az ingyenes kiadványt! 

Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close