Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng
Ám az az élmény csak egyszeri, amelyben végleg megszabadulhatunk ettől a güriző húskeréktől. Hacsak nem akarunk újból a güri részesei lenni, mert akkor kell megint egy világ, amibe faraghatjuk a szenvedés bálványait.
Nem baj.
Ez is az úton vezet, hiszen az Út nem a test útja.. Az a testnek nincsen, van viszont a léleknek. Mégis, Jézus nem csak Jézus, hanem János is… olyan egzisztencia, aki magában foglalja azt, aki eljuthatott a határáig világi létezésének. Nem feltétlenül egy személlyel azonos, lehet közösség, alkotás, szerelem is, sőt, maga az evolúció folyama, de biztos, hogy az útjának, kibontakozásának egy szakaszában volt János is.
Mivel személyhez köthető nézetében a legismertebb, érdemes úgy tekinteni rá, ahogy a Giocondára, mint titok mosolyú nőre, és nem az androgün misztériumára. Avagy a kondicionált tudat képei közül kiválasztani azt, amely a közös tudatba a legpompásabb emlékként épült be. Ugyanakkor abban a hullámban, amelyben jelenséggé válik, nem ragaszkodhatunk mindig az észlelés eredményéhez, hiszen az a célunk, hogy önmagában a valóságot komplex egységében, alkotóinak rendszerében és összefüggéseiben megismerjük, azokat megvilágítva.
A Pantokrator-nak is keresztül kell mennie önmaga és utolsó álma összetöretésén. Szétzúzza a megváltás illúzióját.
Tudja, hogy ez lényének legragyogóbb megnyilatkozása, tudja, hogy ő a király, és minden őt megelőző legmagasabb beavatott olyan centruma volt az emberi közösségnek, aki létezésével fenntartotta azt, a trónon, megkoronázva, királyi hitvesével együtt.
Csakhogy eljött a világ üdvtörténetében, vagyis a jézusi élettörténetben, a Lélek kibontakozásában az a pillanat, amikor nem elég részt vállalni a közösség fenntartásában, sőt az sem elég, ha a közösség belőlem van.
Vissza kell térnem az eredethez, keresztre kell feszíttetnem. Amíg a világalkotó erők keresztezéspontjában virult létezésem, fönntartottam a Világot. Most ebben a minőségemben meg kell halnom. Minden korlátot át kell lépnem, még a saját istentől való akaratom, létezésem korlátait is. Nem segítek az emberiségnek, ha megmaradok királyuknak, de segítek, ha utat nyitok mindannyiuknak a királyság felé, amelyben mindannyian a testvéreim, velem egyek.
Nem önfeláldozás ez.
Ez a legmagasabb misztérium megszabadulása. Jézus Krisztus nem minket váltott meg, hanem azt a létállapotot teljesítette ki, aki önmaga, lemart róla története minden rárakódott tradíciót, és ezzel elhárította az egyik legnehezebben meghaladható akadályt, ami az emberiség útjában állt.
A világ válsága, tehát a megvilágított mintázat üzenete, jelentése és lehetősége ez.
És ez csak a kezdet!
Ezen a megszentelt helyen nyilatkozzanak meg az Isteni Örökkévalóság alkotásai!
