Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
Hangya Zsolt: Szabados-Szabatos-Szabad Ember

„A kultúra – kihelyezés és kihelyezettség. A folytonosan változó szellemi lét tárgyiasult, kézzel fogható, örökölhető megnyilvánulása. Én ezért jobban szeretek kultuszról beszélni, ami közelebb van az ember belső világához. Mélyebb és fenntartóbb. A kultusz már szakrális dimenzió. Úgy vélem azonban, hogy még ez sem a megfelelő válasz a kérdésre. Szerintem az egyetlen helyes válasz, a „titkoktitka” az ember, s egy közösség szellemi tevékenységének legmélyén munkáló sajátos őserejű szellem, a géniusz. 

Ennek önálló, titkos élete és hatóereje van. Ez nem DNS-kérdés. Ez kizárólag szellemi kategória. Itt azonban, ahol élünk, ez a szó sajnos ma nem kimondható, nem használható. A szellem uralmát, és nem a hegemón, pusztán racionális közeget idézi, ezért nem szereti a hatalom – egyik hatalom sem. Magyar géniusz – ennél idejétmúltabb, elképesztőbb fogalmat nemigen lehet kimondani a mai Magyarországon. Kimondásáért a szellem embere gyakorlatilag a közélet perifériájára szorulhat. Magyarországon önazonosság-skizofrénia van. Márpedig minden szellemi és művészi teljesítmény mögött ott áll valami időn kívüli érzet, előkép, látomás, valami akarat, ami közvetlenül nem megfogható, a szó tárgyias értelmében nincs is. Ám „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág” – írja József Attila. Halhatatlan sorok ezek. Hogy mi lesz, s ha lesz, az milyen lesz, ennek cselekvésre sarkalló előérzete a géniusz birodalma.” 

(Szabados György)

„A magyar kultúrát, a magyar gondolkodást én az egyik legősibbnek vélem. Ezt nem kulturális önimádatból mondom, én jelenségnek szeretem látni a magyarságot. Ami értéket őriz és amit fölmutat, az olyan erejű és olyan nagyszerű valami, hogy ebből bármely más gondolkodásmód táplálkozhat, utánozhatja, és ez a magyar szemlélet bőkezűen adta is ezt mindig. A mai napig nem tudta megemészteni a magyar zenei gondolkodás azt, hogy pl. Bartók Béla miért kutatta, kutatgatta magában az egész jazz jelenséget, hogy miért szerette, miért hallgatta? És nem a mai jazz zenét hallgatta, hanem az előző századforduló, 19-20.század forduló körüli amerikai feketék zenéjét. Meg vagyok győződve, hogy azért, mert azt hangot kereste, amit a feketék Amerikába kerülve, ott találkozván az európai zeneiséggel, ami bennük megszületett az valami rendkívüli erejű ősi hang… olyan, mint a magyar zenei hagyomány hangja. A zene kettős természetű jelenség…van egy evilági része, és van egy titkos nem evilági része. És ehhez nyúl vissza, ide próbálja magát csónakázni, vissza evezni és innen megszólaltatni…, tulajdonképpen a tudatalattiból és a tudatfelettiből. A tudatunk e kettős harapófogóban jelentkezik és ebben vagyunk eszméletünknél.

Ha én muzsikusként meghallgatok olyan hangjelenséget, mely bármely tárgyhoz tartozik, akkor nekem az a tárgy a kiadott hangja révén elmondja a sorsát. Ha egy kávéscsésze leesik a konyhában, akkor én, mint muzsikus nem azt hallom, hogy a porcelán széttört, hanem hogy a kávéscsésze meghalt… Meghalt. Vége a sorsának. És minden a világban így működik, ennek az improvizitása az amelyből felfakadt ez a bizonyos free zene, aminek nem az a lényege, hogy free vagy nem free, hogy jazz vagy nem jazz, hanem hogy elkezdett egy hang újra megszólalni, amely tisztán adja saját lelki sorsát, és ilyen értelemben hihetetlen közel van a Teremtőhöz. Ennek a zeneiségnek van egy rendkívül fontos emberi vonatkozása…, mégpedig az, hogy ezt nem lehet másképpen csinálni, mint egy végtelenül mély önvizsgálat alapján. Tehát, akinek olyan lelki gondjai, bajai, elintézetlen ügyei vannak, hogy nem tiszta a saját maga szemében…, de valószínűleg nem csak a saját maga szemében, hanem egy közösség szemében sem, az nem lesz közlő képes improvizatív zenét játszani…, mert nem fakad föl benne az a hang, mely megszólítja az embereket.” Szabados György, Interjú, 2009 „Változó civilizációnk újjáéledő rögtönzésvilágában érezte meg azt a „kozmikus nagyszerűséget” amely segítségével kibonthatta a magyarzenei géniuszt. A rögtönzés mára megkerülhetetlenné vált – élő – módszerét, az utóbbi fél évszázad Európájában, Szabados emelte arra a szintre, amelyen az általa szeretett nagy elődök Bach, Beethowen, Liszt, Bartók… művelték. Járatlan úton haladva, művészete biztos szellemi alapot követelt. A kozmikus ember igényét élte. Egészben látó, szellemi alapvetésű és tapasztalati alapú szerves látásmódja gondolkodóként éppen ezért, az általa legmagasabbrendűnek tartott, Hamvas Bélával rokonítja.” (Bicskei Zoltán:„Szabados György (1939–2011)”. „…a muzsikusok eddig is abból az egyszerű és mind mélyebb meggyőződésből folytatták tevékenységüket, hogy a szabad zenélés mint a zene leghitelesebb módja fölöttébb időszerű.

Időszerűségét a civilizáció kulturális csődje: a zene elgyökértelenedése, a műzenei stílusok teljes elidegenülése, az ember belső elnémulása teremtették meg, ami korunk ürességében újra a szüntelen kozmikus emberi lét eszméletét, a lényünk egészét érintő elemi zeneiséget követeli; a direkt gyermeki látásmód meditatív művészi gyakorlatát és közegét (…)” 

 

(Turi Gábor: „A szabad zene nyilvánossága – Kísérlet a Kassák Klubban”. Magyar Nemzet, 1986.)

Aquarius Kincsei folyóirat 2020/2. 5. évf./2. szám

Letöltöm az ingyenes kiadványt!

Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close