Hamvas Béla: Silentium
Titkos jegyzőkönyv
Részletek
– A nagy ember titka nem az, hogy őrült, ellenkezőleg, az, hogy egészséges. Nem az, hogy ő a kivétel, hanem az, hogy ő az egyetemes és a normális. A kivétel a többi. Az őrült az, aki nem olyan, mint ő. A nagy élet a normális emberi élet, és a sokaság élete a bolondokháza és a cirkusz. A nagy ember titka az, hogy ő az egyetlen ember, akinek nincs titka. Ő az egyetemes és az általános és a természetes és az egyszerű és az igazi ember.
– A többi mind csupa titok, rejtély, zavar, kivétel, rejtvény, szenzáció, különösség, különlegesség, eltorzulás, bolondság, cirkusz, őrület. Csak a nagy embertől tudom meg, ki a valódi ember.
– Amíg a nagy embert kivételnek tartottam, az én helyzetem is éppen olyan reménytelen volt, mint másé. Kénytelen voltam belátni, hogy annak születni kell. Másként nem megy. Abban az értelmezésben, hogy ő nemcsak a normális, hanem az egészséges és az igazi ember, a valódi kérdéshez jutottam el. Most már nyugodtan azt mondhattam: nem az a fontos, hogy miképpen lehetséges nagy ember, hanem az, hogy miképpen lehetséges nagy élet. Ez a kérdés nem egyéb, mint miképpen lehetséges igazi és normális és egészséges élet. Ez valamennyi kérdés között a legelső.
– Mert az a kivétel kérdése. Az utóbbi kérdésre válasz van, mert az mindenki kérdése. Nagy embernek valaki vagy születik, vagy nem. A normális életet mindenki elérheti. Elérheti pedig úgy, hogy megtanulja, miképpen kell gyarló és törékeny, rongált és abnormis, bolond és beteg, eltorzult és kivételes, különleges és zavaros életét normálissá és egésszé, egészségessé és értelmessé, egyetemessé és világossá, éppé és igazivá tenni.
– Életemnek új korszaka kezdődött, amikor felismertem, hogy a dicsőség és a siker nem azonos. A siker a kivétel dolga. A tehetségé. Mutatvány, cirkusz, rekord, teljesítmény, egyéniség, különlegesség. A dicsőség a világosság, az egyetemesség, az értelem, az egészség, az igazság dolga.
*
– A siker a legkisebb, a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik.
*
– A siker embere a legkisebb ember, a dicsőség embere a legnagyobb ember.
*
– A siker helye az utca, a dicsőség helye szívednek titkos kamrája.
*
– Újabban a nyilvános halottgyalázás különös módját eszelték ki. Az elhaltnak, amikor már nem tud ellene védekezni, szobrot állítanak, nevére emlékbizottságot állítanak fel, még bélyegeket és érmet is készítenek és utcát is neveznek el róla. Te nagyon jól tudod, hogy nem vagyok nagy ember s ezért a nagyságnak járó gyalázat engem nem illet meg. Végrendeletileg meghagyom tehát, hogy rólam emlékkönyvet ne adjanak ki, barátaim rólam ne írjanak megemlékezést, fölöttem ne tartsanak gyászbeszédet, utcát vagy teret rólam ne nevezzenek el, arcképemet ne fessék, szobromat ne faragják meg, díszsírhelyet nekem ne adományozzanak, s nevemet ne használják fel arra, hogy költői nagydíjakat tűzzenek ki.
*
– Mindenképpen a legnehezebb utat választottam. Autoritás és terminológia nélkül. – Autoritás nélkül élni annyi, mint védelem nélkül, hivatkozás nélkül, apa nélkül élni. – Terminológia nélkül élni annyi, mint meghatározások nélkül, azonos értelemben vett szavak nélkül, elvek, tételek, világnézet nélkül élni.
*
– Kempis Tamás: Inkább óhajtom átélni a megtörődést, semmint tudni annak meghatározását.
*
– Autoritás nélkül élni annyi, mint segítség nélkül állni és kényszerítve lenni arra, hogy minden pillanatomban létem teljes egészét éljem. – Terminológia nélkül beszélni és írni annyi, mint minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni.
*
– Szókratész és Kung-ce dolga könnyű volt. Hittek abban, hogy a szavaknak végső értelme és egyszer s mindenkori helyes használata van. Mi ebben nem hiszünk, s ennek ma és reánk nézve már érvénye nincs. – A személyiség, a szabadság és a szeretet jegyében.
*
– Rilke mondja: Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer. – A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. – A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.
*
Egyszer azt mondták neki: – Életed és szavaid között ellentétet látok. Magányban élsz. Keveset beszélsz és írsz. Azt mondod, hogy semmit sem tanítasz. Miért beszélsz és írsz egyáltalán? Mire azt válaszolta: – Ha már a halat a vízből kifogtam, csak nem fogom visszadobni.
*
– Irtózom attól, hogy bölcs, vagy hős, vagy szent leszek. Magasabb igényem van. Normális ember kívánok lenni. – Philosophia normalis. – Első rész: a zseni fogalmának teljes felszámolása. – Második rész: a normális (egészséges, ép, nem rongált) ember.
*
– Baader: az ember nem a kis világ (mikrokosmos), hanem a kis Isten (mikrotheos). A philosophia normalis mikrotheisztikus (humanista) filozófia. – Első tétel: az alapállást megkeresni.
*
Ezt is a méhesben mondta: – Nézd meg a nyomorékokat. Mindegyik más. Görbe háta van és kicsavart válla és eltorzult karja és összezsugorodott lába. Micsoda változatok! Mindegyik individuum. Egyik se hasonlít a másikra. Mindegyiknek csakis reá szabott, más által viselhetetlen cipőre és ruhára van szüksége. Mindegyik kivétel. Külön mérték. – Az egységes és ép ember mértéke egyforma. Itt csak az arányokról van szó. Egyéniségnek lenni annyi, mint elgörbültnek és kicsavartnak és összezsugorodottnak lenni. Rongáltnak, vagyis nyomoréknak lenni. Az egyén kivétel voltát hívják tehetségnek. Ez az emberben a mértéktelen. A nagy orr, vagy a vaksi szem, vagy a sánta láb.
– Az egészséges ember a tehetségessel szemben egyszerű és átlátszó. Az eredeti színtelenség. – A betegség érdekesség és izgalom. Az egészség nem érdekes és nem izgalmas. Az egészség szép. A szépség az ősmérték. Az egyetemes ősmérték. – A normális és egészséges ember ősi szépsége mindenkiben helyreállítható.
*
– A szépség az ember és a világ alapállása.
*
– Hölderlin: Itt a szépség apokalipszisében vagy.
*
– Testünkben mindvégig reánkszabott rongáltságot kell viselnünk. – Az ember érthetetlen misztériuma, hogy valódi életét sorsától függetlenül éli.
*
– Hogyan függetlenítheti az ember magát sorsától? – Ha az utolsó cseppig beteljesíti. (A keserű pohár.)
*
– A létezés paradoxona. – Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem. – Csak, aki szolgál, lehet szabad. Csak, aki alázatos, uralkodik.
*
– Az ember egyszerre lehet érdekelt és közömbös. Egyszerre lehet távol és közel. Egyszerre lehet nyakig sorsában s azon kívül. Egyszerre szolgálhat és lehet szabad. Egyszerre lehet alázatos és uralkodhat. Egyszerre lehet személyes és semleges. – A sors magamra vétele, a keserű pohár kiürítése (szenvedés) és a tökéletes szabadság, az uralom gyönyöre (boldogság) között van egy kicsiny rés. Ezen a kicsiny résen át bújhat ki az ember az időből és a térből. – Isten még messze van.
Aquarius Kincsei folyóirat 2020/1. 5. évf./1. szám
Letöltöm az ingyenes kiadványt!
