„Nincs magasztosabb vallás az igazságnál”
„Ezt az »Őseredeti Szubsztanciát« néhányan Káosznak nevezik. Platón és a pythagoreusok ezt a Világ Lelkének hívták, miután átitatta annak a Szelleme, ami az Ősi Vizek vagy a Káosz felett lebeg. A kabbalisták azt mondják, hogy a felette lebegő Princípium az által, hogy visszatükröződik benne, »teremtette meg« egy megnyilvánult, látható világegyetem fantazmagóriáját. A »visszatükröződés« előtt Káosz, utána pedig éter, de még mindig az Istenség, aki átitatja a teret és minden dolgot. Ez a dolgok láthatatlan, mérhetetlen Szelleme, és a láthatatlan, de nagyon is kézzelfogható fluidum, amely az egészséges mágnesező ujjaiból sugároz ki, mert ez Vitális Elektromosság, maga az Élet.”
„Az egyiptomi mitológiában Kneph-et,azÖrök, Fel-nem fedett Istent az örökkévalóság kígyójának emblémájával ábrázolják, amely egy víztartály köré tekeredik, fejét a víz fölött ingatja, amelyet leheletével melenget. Ebben az esetben a kígyó az Agathodaimôn, a Jó Szellem, ellenkező aspektusában Kakodaimôn, a Rossz Szellem. A skandináv Edda-kban a mézharmat, az istenek és a teremtő dolgozó Yggdrasil méhek gyümölcse, az éjszakai órákban hull le, amikor a légkört nedvesség itatja át. Az északi mitológiában pedig a teremtés passzív princípiumaként ez a Világegyetem Vízből történő teremtését jelképezi. Ez a harmat az Asztrális Fény egyik összetételében, és egyaránt rendelkezik teremtő és romboló tulajdonságokkal. Berosus káldeai legendájában Oannes vagy Dagon, az ember-hal az embereket tanítva bemutatja, hogy az újszülött világ a Vízből teremtődött, és hogy valamennyi lény ebből a príma materia-ból származik.
Mózes azt tanítja, hogy csak a Föld és a Víz hozhat létre élő lelket, és a szentírásban azt olvassuk, hogy a füvek nem nőhettek addig, míg az Örökkévaló esőt nem bocsátott a földre. A mexikói Popul Vuh-ban az ember teremtése a Víz mélyéről felhozott iszapból vagy agyagból (terre glaise) történik. Brahmâ, lótuszán ülve, csak akkor teremti meg a nagy Muni-t, vagy az első embert, miután már létrehozta a szellemeket, akik így megelőzték a létezésben a halandókat, és Vízből, Levegőből és Földből teremti meg őt. Az alkimisták azt állítják, hogy az őseredeti vagy Ádám előtti Föld első szubsztanciájára visszavezetve, átalakulása második szintjén olyan, mint a tiszta víz, az első szint pedig a szorosan vett Alkahest.
Erről az ős-szubsztanciáról azt mondják, hogy tartalmazza mindannak az esszenciáját, ami az ember megalkotásához szükséges, de nemcsak fizikai létének valamennyi elemét tartalmazza, hanem még magát az »élet leheletét« is szunnyadó állapotban, készen a felébredésre. Ez a lehelet a vizek – a Káosz – színén lebegő »Isten Szellemének« »melengetéséből« származik. Valójában ez a szubsztancia maga a Káosz.
Erről állította Paracelsus, hogy belőle képes megalkotni homunculus-át, és ezért jelentette ki Thales, a nagy természetfilozófus, hogy a Víz a természetben levő minden dolog princípiuma. Jób azt mondja, hogy »holt dolgokat formáltak a víz mélyéből, és annak lakóit is«.– Az eredeti szövegben »holt dolgok« helyett holt Rephaim, óriások vagy hatalmas ősemberek szerepelt, akiktől az evolúció talán egyszer jelenlegi fajunkat le fogja vezetni.”
