Teremtsünk teret a találkozásra!
Free Call 123-456-7890
Grócz Attila: Dobbanások

Grócz Attila: Dobbanások

 

A kezed barázdái közt ébredő hajnal melegíttette fáradt
arcomat.

Áttetsző pára szitált az idők végén, mikor gyöngy újaik-
kal szívem pókhálós titkait feltörték az istenek.
A terek beteltek. Csend volt és ünnep, – létvarázs.
Épp a mindenség született.

Táguló pillanatban nyílt a tér és nyílt a világ.

A tisztaság erejével indultak felém messzi hegyeikből
a fák.

Az első dobbanás a fényé volt.
Ereimben színarany lombok közt tízezer patakban
csordogált lüktetve, s vitte magával, vitte szelíden
pókhálós, öreg titkok-életem.

A fény után lett a szó, – a második dobbanás.

Vagy: „A tej fehér.”, „Itt a sálad.” „A hiányod, mit – ha nem lennél –
éreznék utánad.”
A szavak méz-illatát itta a nap, csillagok és mind
a fellegek.

Kezed barázdáiból eredő folyók öntözték remegő
szívemet.

A szót a mozdulat követte: a harmadik dobbanás.
, „Legyen”– mondták, s a szelek érintésére
források nyíltak a cédrusok lábainál.
Kitárt karjaikkal útnak indultak értem az ezer éves fák.

 

Aquarius Kincsei folyóirat 2018/2. 3. évf./2. szám

Letöltöm az ingyenes kiadványt!

Tartalomból

Szellemi kincsek

 

„Én vagyok a halhatatlanság és a halál, Lélek és Anyag.” 
Hamvas Béla: Részletek 
Pierre Teilhard de Chaldrin – idézet

 

Gondolkodtató 

Hangya Zsolt: Éghajlatváltozás

 

Szabad polc  

Mayer Zsolt: Dorog, eső zuhog, a busz böröng

 

Mozgó 

Héty Péter: Vágyból születik, porrá lesz… 

Hangoló Keith Jarrett: „Spirits”

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. további információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close