AQUARIUS KINCSEI FOLYÓIRAT 

– az Aquarius Kulturális Alapítvány szellemi és kulturális folyóirata.

…e sorok itt a mában szándékuk szerint jelet kívánnak hagyni. Jelet, mely a létezés
örök forrásához vezet, jelet, mely rávilágít mindarra, mi ezen az úton túlmutat önmagán, azaz a Lét egyetlen, igazi értelmét keresi. Igen: a Választ.

Ízelítő a tartalomból:

Szellemi kincsek

Hermann Hesse: Demian

„Az orfikus teremtésmítoszokban gyakran jelenik meg a világ születését jelképező világtojás,
rajta a négyszer körbetekeredő kígyóval.
A világtojást a végtelen kozmikus tér közepén őrizték, amely minden eljövendő élet csíráját
tartalmazta. E tojást a világ-óceán, a kozmikus vizek és az ősanyag, vagyis az anyag gyökere
vette körül. Az élet szunnyadó, megfogant csírája a tojás nedvében volt, s az örök élet, a
vizek fölött lebegő szellem költötte mindaddig, amíg az élet megnyilvánulásának ideje el nem
érkezett. A világtojásból az új isten, Fánész született meg. Az anyag, amellyel „az önmagától
született” teremteni tudott, már adott volt. A tojáshéj alsó feléből a föld teremtetett, a felső
feléből pedig a mennybolt és a csillagok. Az oltalmazó világkígyó az örökkévalóságot, az istenek idejét és a bölcsességet jelképezi, melyet az ősvíz, vagyis az élet vize őriz. Ezzel rokon
szimbólum az ősvizeken úszó, minden eljövendő élet csíráját hordozó hajó vagy bárka.”

Mabel Collins: Karma

“Azt mondják, hogy az okkultizmusra fordított csekély figyelem máris nagy karmikus következményekkel jár. Ez azért van, mert lehetetlen csupán némi figyelmet is szentelni az okkultizmusnak anélkül, hogy az ember ne választana határozottan a között, amit hétköznapi
nyelven jónak és rossznak mondunk. Az okkultizmusban tett első lépés a tanítványt eljuttatja a
tudás fájához. Le kell szakítania, meg kell ennie gyümölcsét; választania kell. Tudatlanságból
többé nem ingadozhat. Folytatja útját vagy a jó, vagy a gonosz ösvényén. És csupán egyetlen
határozottan és tudatosan tett lépés akár az egyik, akár a másik ösvényen, hatalmas karmikus
következményekkel jár.”

Szabad polc

Satprem: Úton az emberfölötti felé

„…A napfényes ösvényt rójuk, mintha a lét azon kis
rezgése hordozna minket. Mennél szorosabban szorongatnak és igyekeznek megfojtani, mennél inkább
megsüketít az élet össze zsivaja…, annál nagyobb
szükségünk azzá válni és csakis azzá a másik rezgő
dologgá, ami nélkül nem tudunk élni vagy lélegezni –
ha elfelejtjük akár csak egyetlen másodpercre is, azonnal teljes fuldoklásba zuhanunk.”

Mayer Zsolt: A tudat állapota a lét állapota

“Köztudott, hogy születésünket, életünket és halálunkat
nem a csillagok határozzák meg.
Mi döntünk mindarról, a kozmosznak mely energiaképletei alkalmasak arra, hogy megnyilvánulásunk a
legfelső mennyektől egészen az alsó világokig, az anyag
lehetőségeiben is kibontakozzon.
Mikrokozmoszok vagyunk.
Határtalanok-és meghatározható entitások.
Nem egy szimbólumrendszer értelmezhetőségi tartományán belül vagyunk mikrokozmoszok, nem csak
hordozzuk a kozmosz elemeit, annak részeiként.
Egészségünk, teljességünk nem a természettel való
egység csupán, amely az anyagi, azaz testi, lelki és
szellemi nézetek egymásra hatásain alapul.”

Bagó Emese: Az öncélú képek feloldása

“Minden forma, ötlet és módszer egyszerre öncélú, görcsös csecsebecse, és a rajta kívülállóként megjelenített többi forma hatalmas erővel bíró támasztéka, fejlesztő és felszabadító eszköze – akkor is, ha látszólag a másik létezése ellen tör. Nincs, ami az Egész ellen
tehetne. És az Egység céljai szempontjából minden működőképes modell rajzolatát megőrzi
egy másik szintre helyezett kísérlet, cselekvéssorozat végrehajtásához.
A sok keresgélés, kiábrándult, vak zuhanás, bizonygatás vagy dicsőséggel teljes bizonyság
után elérkezhetünk a végső formákhoz, végidőkhöz… ami persze csak az elkülönült egyén
számára végső. Felismerhetjük, hogy minden szeretetteljes igazság iránti elkötelezett
keresésben minden tiszta módszer ugyanoda vezet:
A szellemet felhasználni arra, hogy önmaga által visszaolvadjon forrásába.”

Grócz Attila: Emlék

Mozgó

Grócz Attila: Whiplash

“… s aki most mindezt a morál szemszögéből vizsgálja, az igen, felemelt kezekkel kiált az egekbe,
s azt harsogja: „Na de micsoda arrogancia ez? Micsoda módszer? Hogy gondolja, hogy ezt megengedheti magának? Hát … hát mindennek van határa, kérem! Ön elmebeteg! Ön pszichésen
beteg, Mr. Fletcher! Vizsgálatot követelek! Bizottságot! Eljárást! Azonnal, érti? Haladéktalanul!
Még ma! Még ma!” – s mindeközben ebben az Ő nagy harsogásában észre sem veszi, hogy egész
létével a Tévedésben áll, s hogy lelke hallhatatlan részéből mindörökre tovaszállt egy Madár…”

Arc-könyv

Hangoló

Zenesarok – ajánló

Második száma, letölthető: itt

Kellemes olvasást, időtöltést kívánunk!

Az első szám elérhető: itt

Aquarius Kulturális Alapítvány