A „FELSŐLÉLEK” Bhagavad-Gíta részletek
10/20. Én vagyok a FELSŐLÉLEK, a minden lélek szívében elhelyezkedő irányító…
2/18. Az örök, elpusztíthatatlan és megmérhetetlen léleknek csupán anyagi testei alárendeltek a pusztulásnak.
2/20. A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Nem a múltban keletkezett, nem most jön létre és nem is a jövőben fog újra létrejönni.
2/22. Miként valaki új ruhát felöltve elveti a viseltes régit, akként a lélek is föladja elnyűtt, öreg testeit, ismét újakat fogadva el helyükbe.
2/51. A szilárd értelmű bölcsek felszabadítják magukat az ismétlődő születés köteléke alól…
2/59. Habár a durva test-tudattal bíró személy kifelé lemondást színlelve elkerülheti az érzéktárgyakat, mohó vágya az érzéki élvezetekre mégis megmarad. Ezzel szemben a rendíthetetlen értelmű bölcs érzéktárgyakhoz való belső ragaszkodása természetes módon illan el a Legfelsőbb Igazság mindenkit vonzó szépségére vetett egyetlen futó pillantásnak köszönhetően.
5/13. Elmélyében lemondva minden tettről az érzékeit szabályozó lélek boldogan pihen a kilenc kapus városban, mentesen az önmagát tévesen cselekvőnek, a tettek előidézőjének tekintő hamis egótól annak ellenére, hogy tetteket hajt végre, sőt másokat is foglalkoztat.
6/5. Az élőlénynek az érzéktárgyakról lemondott elme révén kell kijutnia az anyagi élet sötét kútjából, és soha, semmilyen körülmények között sem szabad engedni, hogy az érzéktárgyak által elbűvölt elme visszarántsa az anyagi világba, mert az elme olykor barátja, máskor ellensége a testet öltött léleknek.
Fordította: Dóka Róbert
Kiadó: Harmónia Alapítvány 2003
