“AHOGYAN AZ EMBERI FŐBEN KÉT SZERV SZOLGÁL A HALLÁSRA, KETTŐ A LÁTÁSRA, KETTŐ A SZAGLÁSRA ÉS EGY A BESZÉDRE, ÉS HIÁBA KÖVETELNÉNK A FÜLTŐL, HOGY BESZÉLJEN, HIÁBA KÍVÁNNÁNK MEG A SZEMTŐL A HALLÁST, ÚGY VOLTAK IDŐSZAKAI A LÁTÁSNAK, A HALLÁSNAK ÉS A SZAGLÁSNAK IS. HÁTRA VAN MÉG, HOGY EGY GYORS LÉPTEKKEL KÖZELGŐ IDŐSZAKBAN HAMAROSAN A BESZÉD JUSSON MEGBECSÜLÉSHEZ, HOGY AMIT EGYKOR LÁTTAK, HALLOTTAK ÉS SZAGOLTAK, EZÁLTAL MOST VÉGRE KI IS LEGYEN MONDVA, S MIUTÁN A VILÁG KIALUDTA A MÉRGEZETT ÉS KÁBÍTÓ SERLEG BÓDULATÁT, KORA REGGEL VIDÁMAN ÉS UJJONGVA, NYÍLT SZÍVVEL, FEDETLEN FŐVEL ÉS MEZÍTLÁB MENJEN ELÉBE A FELKELŐ NAPNAK.”
A Rózsakeresztes Szerzet Hitvallásának fenti szavaival fejezték ki a klasszikus rózsakeresztesek az előttünk álló évszázadokra vonatkozó látomásukat. Most, hogy az emberiség egy teljesen új fejlődés küszöbén áll, az egykori rózsakeresztesek prófétai szavai igencsak időszerűvé váltak.
A mindenség teremtőjének „gondolata” az egész teremtés – makrokozmosz, kozmosz és mikrokozmosz – létrehozására vonatkozik. Ebben a folyamatban az ember – ahogyan Isten elgondolta – tökéletes, hétszeres és abszolút önálló istenemberként lép színre. Ez azt jelenti, hogy fejlődése végén egy hét testből álló teljes rendszerrel rendelkezik. A három magasabb test szellemi természetű, mely a mentális, az asztrális, az éteri és az anyagi testet követi. Ez a hét test koncentrikusan egymásban fekszik. Gyújtópontjaik összekapcsolódnak és egy hétszeres fókuszt képeznek, amely az egész rendszert inspirálja és vezeti. Az Egyetemes Tan szerint az isteni Nap, Vulkánusz, hét sugarát kiküldi teremtményeihez, hogy a rájuk vonatkozó eredeti építési tervet megvalósítsa.
A MAGKÉNT SZUNNYADÓ HÉT MAGASABB ÉRZÉKSZERV
Már régóta ismeretes, hogy az általunk észlelhető Nap energiája a hullámhosszak és struktúrák teljes színképét tartalmazza. Ezek többek között az anyagi világban fejeződnek ki emberek, állatok és növények formájában – de a föld, levegő, víz és tűz elemek áramlásában és alakulásában is. Ezzel szemben áll a világosság, amely tartalmazza az istenterv egész szerkezetét, és amelyet minden teremtmény felvesz fejlődési folyamata során.
Az Egyetemes Tanban ezen kívül hét magasabb érzékszervről is szó esik, amelyek az ember anyagba hanyatlásakor „betokozódtak”, miáltal eredeti képességeik hatástalanok lettek. Ezt a hét magasabb érzéket Isten gondolatainak kivetítéseiként lehet elképzelni, hét magként, amelyek a fejlődési terv kódját tartalmazzák, ahogyan egy magban is benne rejlik pl. egy fának a kódja.
Ha figyelembe vesszük, hogy Vulkánusznak mind a hét sugara egy-egy sajátos fejlődési területet alkot, ahol ezen magok valamelyike csírázni tud, akkor alacsonyabb érzékeinket úgy foghatjuk fel, mint egy erre a kódra adott eltorzult, anyagi reakciót. Amíg viszont ezek az érzékek kifejlődnek és érzékszerveken keresztül kifejeződnek, az általuk tett észleleteket addig is az alapjukul szolgáló kódon mérik le. Az embert mint Isten gondolatát tehát egyik területről a másikra vezetik, hogy ott tájékozódjon és kifejezze magát. Közben kifejlődnek az érzékszervek, úgyhogy az érzékek egyre jobban megtanulnak észlelni a kódot tartalmazó megfelelő magasabb érzékszervekkel való kölcsönhatásban. Ezen kód felől kell tehát tájékozódnunk, hogy eleget tegyünk a terv feltételeinek.
Az immunbetegségekről szóló cikkben fejtegettük, hogy minden sejt tartalmaz egy kódot. Ennek a kódnak a segítségével tudja felismerni környezetét, és megállapítani, hogy a külső hatások segítik vagy akadályozzák-e saját fejlődését. Ez hasonlóképpen érvényes a sejtek csoportjaira, a szervekre is. Az ember kezdetben a magasabb érzékszervek kódjára irányult. Azonban minél inkább lesüllyedt az anyagba, annál jobban eltorzult a kódra adott reakciója. Az ember kifejlesztett egy saját, az anyagnak megfelelő kódot, amely földi tudatának az alapját képezi.
Tekintve, hogy minden ember egy egyedülálló teremtmény, ennek megfelelően az is érvényes, hogy az eredeti kódra válaszként formált tudat szintén egyedülálló. Egy ember fejlődésének minden szakasza a számára kijelölt életterület fejlődésével párhuzamosan halad. Létezik tehát egy kölcsönhatás az „életterület” és a „fejlődő tudat” között, és az eredmény a megfelelő fejlődési szakaszhoz tartozó érzékszervben nyilvánul meg. Ezért mondják, hogy voltak olyan időszakok, amikor „szagoltak”: ez az a teremtési periódus, amely az anyagi test felépítését foglalta magába. Utána „ízleltek”. Ebben a teremtési periódusban fejlesztették ki az asztrális képet, az étertestet. Ezt követően „éreztek”. Ebben az időszakban fejlődött ki a vágy és a kívánságok. Végül „láttak” – az alacsonyrendű gondolkodás kifejlődésének a fázisa. Az egyedet, amelynek istenemberré kell válnia, ily módon egymás után hét teremtési területen vezetik keresztül. Észlelései során olyan tudatot alakít ki, amely megfelel a környezetének. Ezt a tudatot mindig is a magasabb érzék kódolásaihoz mérték és fogják mérni, az eredeti fejlődési terv kódolásaihoz.
Az emberi lény által teremtett tudatok közül az első földi és halandó. Az örökké belső ellentmondásokban élő keresőt azonban az a tudat jellemzi, amely az eredeti kód utáni tudatos kutatás során jön létre. Minden következő teremtési területet kiegészítenek egy új dimenzióval, amelyben a megelőző fejlődések tapasztalatai vannak feldolgozva.
A NAP – LÁTHATATLAN ÉGITEST
»Mi, a látszat világában élő dialektikus emberek megszoktuk, hogy a Naptól fényt, ezáltal meleget, s más, különböző erőket és anyagokat kapunk. Ez az álláspont érzékszerveinken alapul, s azok szempontjából nem kifogásolható. Ha azonban megfigyelésünk álláspontját egy pillanatra át tudnánk helyezni a kozmikus életrendbe, akkor különböző tények alapján megállapíthatnánk, hogy a Nap láthatatlan égitest.
A Napnak sem fénye, sem melege, sem más közege nincsen, és nem is sugároz ki ilyesmit! A Nap egy mágneses tér, mágneses fókusszal és számtalan más mágneses képességgel. Ezt a sokrétű, terjedelmes, titokzatos mágneses tért Vulkánusznak nevezzük. E mágneses tér befolyási területe érinti a mi Földünk szívét is.
Ismeretes, hogy Földünk belseje izzó anyagból áll, és belső magja légnemű állapotban van. A minket minden oldalról körülvevő vulkánuszi tér hozza létre a Föld szívében és vonja ki onnan mindazt a képességet és erőt, amit mi fénynek, melegnek és különböző természeti erőknek ismerünk.
Emiatt a körülöttünk lévő étertérben égbolt képződik, ebben pedig összpontosulások keletkeznek azokból az erőkből és hatalmakból, melyek a Földből lettek kivonva. Így fejlődik ki az égbolton a Nap, a Hold, bolygók és csillagok, melyek egymáshoz viszonyítva harmonikus pályákon mozognak. A Földből kivont fényt, erőket és anyagokat bizonyos törvények szerint és bizonyos módon visszasugározzák a Földre. Így látjuk és tapasztaljuk sokrétű bolygórendszerünk fény- és hősugarait. Ez a makrokozmikus lipika képe. Vulkánusz, a mágneses tér hozza létre a lipikát a Földön és a Föld lehetőségei szerint.«
Mindezen tapasztalatok összegzéseként most a beszédet kell megbecsülni, ezt írja a Confessio. Az Egyetemes Tan szerint ekkor cserélik ki az érzékszervek által irányított „alacsonyrendű gondolkodást” az eredetileg szánt gondolkodási képességre, amely mentes a vágyaktól és kívánságoktól. Ez többek között a belső hallás segítségével történik – az ősforrásból származó „hang” meghallása révén, amely hang a visszatérés ösvényén elkíséri teremtményét.
A válasz egy új nyelven jut kifejezésre, nevezetesen a teremtőképességben, amely a nyílt szívből száll fel, hogy a gégecsakrán keresztül kifejeződjön. Ezt követi az a fázis, amelyben az isteni láng, a Szellem, beereszkedik az erre tökéletesen előkészített lélekbe.
Az ennek megfelelő érzékszerv
a szellemi értelem vagy az isteni gondolkodási képesség, amely az ősforrásból származó bölcsesség-
Percival Lowell (1855-1916)
kiszámolta, hogy léteznie kell egy kilencedik bolygónak. A Plutót Lowell halála után fedezték fel.
impulzust hamisítatlanul veszi fel és tükrözi vissza. A szellemlélekember ennek a képességnek köszönhetően fogja tudni tökélyre vinni a mindent megmagyarázó bölcsességet és a megszabadító erőt. Ekkor fogja megkapni a beszéd a maga megbecsülését.
A Serpentinus és Cygnus (a Kígyó és a Hattyú) hatáskörén belüli fejlődések kijavítják és gyorsítják az egész folyamatot. Az úgynevezett rejtélybolygók – Uránusz, Neptunusz és Plútó – ebben jelentős szerephez jutnak. Az Uránuszt 1781-ben fedezték fel. Akárcsak a Neptunusz (1846) vagy a Plútó (1930), ez a bolygó is Naprendszerünk peremén mozog, ezért „külső bolygónak” hívják. Ez a három bolygó befolyásolja az életet a Földön. Kizökkentik az emberiséget a sok száz éves, megszokott kerékvágásból. Uránusz a szívvel való gondolkodásra tanít, az érzelmek zűrzavarának uralására, hogy megérthessük a Krisztus-erőt. Neptunusz széttöri a berozsdásodott gondolkodást, és új belátás elé állít, amely felülmúlja a régi tudatot. Plútó félreseper minden akadályozó tényezőt. Az újrateremtés, a megújító cselekedet elé állít. Így támadják meg az emberiség egészének és benne minden egyes embernek a tudatát. Aki nem akar vagy nem tud megváltozni, azt három hatalmas kozmikus erő támadja meg három lénymagján keresztül. Mert a halandó tudatnak meg kell változnia, hogy az ember pozitív értelemben megtehesse fejlődésének következő lépését.
Sok olyan tudósnak és politikusnak is ez a véleménye, akik aggódnak az emberiség jövőjéért. A jelentések egyre erősödő áradatával arra mutatnak rá, hogy az emberiség a gondolkodás terén teljesen megrekedt, és egy abszolút új irányba kell haladnia. Ezt az irányt azonban csak akkor lehet megtalálni, ha az ember tudata megváltozik. (V. ö. a Háromszoros forradalom a XX. században c. cikkel; 1997/5. szám.)
Az alacsonyrendű érzékszerveknek, amelyek most még az információszerzést és a halandó tudat építését szolgálják, ezért el kell veszíteniük befolyásukat. Ha ez nem történik meg, akkor akadályt képeznek a következő fázisba történő átmenetben. Ezért mondják, hogy az érzékszervek csalók, amelyek a magasabb élet impulzusait eltorzítják, és fogva tartják az embert a tévútján. Ezért válnak egyre erősebben érezhetővé Uránusz, Neptunusz és Plútó befolyásai. Megtámadják az emberiséget, hogy a régit széttörjék, és hogy mindenki számára lehetővé tegyék az új fejlődést. A három rejtélybolygó nagyszerű, megújító erővel a következő lépés elé állítja az emberiséget, amely lépést már oly régen előkészítették: hogy kora reggel vidáman és örvendezve elébe menjen a felkelő Napnak, nyílt szívvel, fedetlen fővel és mezítláb.
Pentagram 1997/6/
Letöltöm az ingyenes Aquarius Kincsei folyóirat kiadványait!
