Héty Péter: A névtelen, a meg nem nevezhető, a nem ismert – ANON
Andrew Niccol (a Truman show, Gattaca, S1mone, A burok, Lopott idő és más filmek írója, rendezője) legújabb mozija az Anon 2018-ban került bemutatásra. Elsőre egy egyszerű névnek gondolnánk, de ha hozzá teszünk még két betűt már a cím is beszédesebb: Anonym. A névtelen, a meg nem nevezhető, a nem ismert.
Niccol mindig az aktuális kor valamely új irányvonalának ma még nem látható végét veszi górcső alá úgy, hogy közben bemutatja annak csapdáját, s mindeközben egy misztérium drámát is elrejt a történetben. Így volt ez a valóság show világát a mindennapokra kiterjesztő Truman showban, ahol az Igazember végül megszabadul az illúziók világától.
A genetikailag tervezett emberek tökéletes társadalmán áthatolva, az önfeláldozás segítségével visszajut kozmikus eredetéhez a Gattaca főhőse. S1mone virtuális személyisége végül hihetőbbé válik a hús-vér emberénél, megkérdőjelezve értékítéletünket, valóságérzékünket. A burokban a lelket uralni vágyók elől törnek a szabadság felé, míg a Lopott időben az emberi életidőt birtoklók társadalmi rabságából kell kitörni. A legújabb filmben a digitális „szép új világ” mindenre kiterjesztett számítógépes ellenőrzésének jövőképét vetíti elénk, ahol mindenkinek digitálisan rögzül minden pillanata, minden, amit lát. Cserében újra elő veheti ezeket, vagy például kéretlenül is azonnali információkat lát mindenről, ami elé kerül.
Ebben a világban az amiről, vagy akiről nincs információ azonnal gyanús, rendszeridegen, bűnös. Bűnelkövetőként csak is az ilyen jöhet szóba. Cyber krimiként is aposztrofálhatnánk a filmet, hisz rejtélyes gyilkosságok felderítése közben kerül a nyomozó látókörébe egy azonosíthatatlan hölgy aki Anon néven hackerkedik. Lassan próbálja lépre csalni, miközben titkos vonzalom ébred benne szabad lénye iránt. Lassan a megfoghatatlan, és megnevezhetetlen egyre jobban bűvkörébe vonja, és bűnösségét szinte a végkifejletig nem tudja elvetni. A fordulatos történetet nyilván nem jó egy ilyen ismertetőben „lelőni”.
Mindeközben persze konkrét lövöldözések és egyéb „korhatáros események” is zajlanak. Legyen elég annyi, hogy sok minden más ebben a filmben is, mint aminek elsőre látszik. Egy végső párbeszéd a „névtelennel” pedig egy olyan értelmezési lehetőséget is ad, mely alapján az ismeretlent, mint a legvégső, ésszel fel nem foghatót is értelmezhetjük. Nem részese a digitális illúzióknak, nincs abban a világban, mégis átlátja, és mindent át tud benne írni, ha kérik, bár visszaélnek ezzel. Mindeközben ez a világ, és nyomozó főhősünk nem érti a Névtelent. Nem is értheti, hisz nem része az ő világának, értelmének, a gondolatvilágunknak.
„Életed minden napján azt keresed. Ezért nem fogod soha megérteni. Nem arról van szó, hogy van valami rejtegetnivalóm… Hanem semmim sincs, amit neked látnod kell.”
