Mabel Collins: Karma
KÉPZELD el velem együtt, hogy az egyéni lét olyan kötél, amely a végtelenből a végtelenbe nyúlik, melynek nincsen sem kezdete, sem vége, és nem szakadhat el. Ezt a kötelet számtalan finom szál alkotja, amely – szorosan egymáshoz tapadva – vastagságát adja. Ezek a szálak színtelenek és feszesség, erősség és simaság tekintetében tökéletesek. Miközben e kötél, mint ahogy tényleg történik, minden helyen áthalad, különös balesetek érik.
Gyakran megesik, hogy egy szál beakad és odatapad, vagy talán csak erőszakos rándítás téríti el sima útjáról. Ilyenkor sokáig nincsen rendben, és megzavarja az egésznek a rendjét is. Néha az egyik szálat szenny vagy festék éri, s a folt nemcsak az érintkezési ponton terjed tovább, hanem a többi szálat is elékteleníti. És gondold meg, hogy a szálak élnek, hogy olyanok, mint a villamos vezetékek, sőt olyanok, mint a remegő idegek.
Milyen messzire terjedhetett tehát a folt, a ferde elhúzódás! Végül azonban a hosszú kötélszálak, az eleven fonalak, amelyek megszakítás nélküli folytonosságukban az egyént alkotják, a sötétségből a világosságra kerülnek. Ekkor a szálak többé már nem színtelenek, hanem aranyszínűek; simán fekszenek újból egymás mellett. Újból helyreállt közöltük a harmónia, és e benső harmóniából lehet megérezni a szélesebb körű harmóniát. Ez a kép a valóságnak csupán parányi része, egyetlen oldala; még töredéknél is kevesebb. De azért foglalkozzál vele, mert segítségével majd többet is láthatsz. Először is meg kell érteni, hogy a jövőt nem alkotja önkényesen a jelennek valamely külön cselekedete, hanem hogy az egész jövő megszakítás nélküli folytonosságban van a jelennel, éppúgy, mint a jelen a múlttal. Egy szinten, egy szempontból a kötélre vonatkozó kép helyes.
Azt mondják, hogy az okkultizmusra fordított csekély figyelem máris nagy karmikus következményekkel jár. Ez azért van, mert lehetetlen csupán némi figyelmet is szentelni az okkultizmusnak anélkül, hogy az ember ne választana határozottan a között, amit hétköznapi nyelven jónak és rossznak mondunk. Az okkultizmusban tett első lépés a tanítványt eljuttatja a tudás fájához. Le kell szakítania, meg kell ennie gyümölcsét; választania kell. Tudatlanságból többé nem ingadozhat. Folytatja útját vagy a jó, vagy a gonosz ösvényén. És csupán egyetlen határozottan és tudatosan tett lépés akár az egyik, akár a másik ösvényen, hatalmas karmikus következményekkel jár.
A legtöbb ember ingadozva halad előre anélkül, hogy határozottan tudná, milyen célt akar elérni. Életének zsinórmértéke határozatlan, s ezért karmája is kuszáltan működik. De mihelyt egyszer elért a tudás küszöbéhez, a zavar csökkenni kezd, és ennek következtében a karmikus következmények rohamosan fokozódnak, mert mind ugyanabban az irányban működnek minden szinten. Az okkultista ugyanis nem lehet kishitű, s vissza sem fordulhat, ha egyszer átlépte a küszöböt. Mindez éppolyan lehetetlen, mint az, hogy felnőtt férfi újból gyermekké váljék. Fejlődése révén az egyéniség elérte a felelősség állapotát; ettől többé nem húzódhatik vissza.
Aki szabadulni akar a karma bilincseitől, annak egyéniségét az árnyékból a világosságba kell emelnie; olyan magasra kell emelnie létét, hogy ezek a szálak ne érintkezzenek szennyező anyagokkal, s ne akadjanak meg annyira, hogy elhúzódjanak. Az ilyen ember egyszerűen kiemelkedik abból a régióból, amelyben a karma működik. De azt a létet, amelyet épen átél, ezért mégsem hagyja el. A talaj göröngyös és szennyes lehet, vagy tele dús virággal, melynek hímpora foltot okoz, és édes anyagokkal, amelyek tapadnak és ragaszkodásokká válnak, – de fölötte mindig ott van a szabad égbolt. Aki karma nélküli akar lenni, a levegőben keresse otthonát, azután pedig az éterben. Aki jó karmát akar alkotni, sok zavarral fog találkozni, és abban a törekvésében, hogy saját aratása számára dús magot vessen, ezer gyomot is vethet, közte az óriásit.
Ne kívánj magot vetni saját aratásod számára; csupán azt a magot kívánd elvetni, amelynek gyümölcse majd az egész világot táplálja. Része vagy a világnak; azzal, hogy táplálékot adsz neki, saját magadat táplálod. De még ebben a gondolatban is nagy veszedelem lappang, amely hirtelen felbukkan és megjelenik a tanítvány előtt, aki már régóta azt hitte magáról, hogy a jóért tevékenykedik, holott lelkének legbensejében csakis rosszat látott; vagyis azt hitte magáról, hogy szándéka nagy áldás az emberiség számára, holott időközben öntudatlanul folyton a karma gondolata foglalkoztatta, és a nagy áldás, amelyért tevékenykedik, őneki szól. Az ember elűzheti magától a jutalom gondolatát, de épen ebből az elűzésből derül ki az a tény, hogy jutalomra vágyik. Hiábavaló tehát, ha a tanítvány önmegtagadás révén akar tanulni A léleknek bilincs nélkülinek kell lennie, a vágyaknak szabadoknak kell lenniök. De amíg nem irányulnak arra az állapotra, amelyben nincsen sem jutalom, sem büntetés, sem jó, sem rossz, addig hasztalan minden igyekvése. Látszólag nagy haladást tehet, de jön majd egy nap, mikor szemtől szembe néz saját lelkével, s akkor felismeri, hogy mikor eljutott a tudás fájához, a keserű gyümölcsöt választotta, nem pedig az édeset. Akkor azután teljesen lehull a fátyol; lemond szabadságáról, és vágyának rabszolgája lesz. Légy tehát résen, te, ki csak most fordulsz az okkultizmus élete felé. Tanuld meg most, hogy nincsen orvosság a vágy ellen, nincsen orvosság a jutalom szeretete ellen, nincsen orvosság a sóvárgás nyomorúsága ellen, ha csak nem irányul a tekintet és hallás arra, ami láthatatlan és hangtalan.
Kezdd el már most ennek a gyakorlását, és ezernyi kígyót tart távol ösvényedtől. Élj az örökkévalóban. A karma tulajdonképpeni törvényeinek működését mindaddig nem lehet tanulmányozni, amíg a tanítvány nem érte el azt a pontot, amelyen nem érintik többé. A beavatottnak jogában áll, hogy megkérdezze a természet titkát, hogy ismerje azokat a szabályokat, amelyek az emberi életet irányítják. Ezt a jogot azzal szerzi meg, hogy kiemelkedett a természet korlátozásai közül, hogy kiszabadította magát az emberi életet irányító szabályok alól. Az isteni elemnek elismert részévé lett, s a mulandó többé már nem érinti. Ekkor ismeri meg azokat a törvényeket, amelyek a mulandó állapotokat szabályozzák. Ezért te, aki arra vágysz, hogy megértsed a karma törvényeit, elsősorban azt kíséreld meg, hogy szabadulj e törvények alól. Ezt pedig csak azzal lehet elérni, ha figyelmedet árra irányítod, amit e törvények nem érintenek.
