Hideg volt, később enyhült. Váltakoztak
a légáramlatok. Jött fel a nap, haladtam
felfelé. Hallgatag élőlények erős illata.
Úgy néztem, mintha sosem láttam
volna még. Mint ahogy tényleg soha nem
láttam még. Először vagyok itt, nem lesz
még egyszer.
Át a patakzúgáson, óriási levelek
mozogtak a fényben. Felmerült és elmerült
egy arc, felmerültek, elmerültek arcok.
Jött fel a nap a tudatban.
Egy ilyen óriás levél alá feküdni
a patakzúgásban, a levélerezetbe suttogni.
A halványzöld erekben induljon el.
Elsuttogni a kezdettől eddig a pillanatig
az egészet, felmondani és semmit sem
hagyni bent. Induljon el a zöld vérben
fölfelé, vigye el.
Találkozni a régen elveszettel. Itt lakik
közel. Minden szavam, a szavaim a zöld
vérben sokfelé. Sem fent, sem lent.
Az ismert irányokba nem mozdulhatok.
