„A természet emlékezete azt tanítja, hogy az emberi élethullám ősatomjának két magja volt, két lénye,
melyek sok tekintetben egymás tükörképei voltak, de szervileg különböztek, mert a két mag alapjául szolgáló szellemi gondolatok is különbözők voltak. Ha az ember mennyei alakját nézzük, az istenrendszer lakóját (néhányan megkapták az előjogot, hogy ezt láthassák), akkor világosan férfit és nőt látunk… Ha azonban a férfi és a nő közötti alapvető különbségeket el akarják vitatni, és követelményét nem akarják megérteni, akkor a legnagyobb nehézségek
keletkeznek. Mert az a rendeltetésünk, hogy újra igazi emberekké váljunk. Újra igazi emberekké azonban csak akkor válhatunk, ha megtanulunk megfelelni a hivatásunknak, mely mind a férfire, mind pedig a nőre érvényes, és különösen akkor, ha helyre tudjuk állítani a férfi és a nő helyes viszonyát és együttműködését…
A gnosztikus tudja, hogy a férfinak pozitívan polarizált anyagteste, negatívan polarizált éterteste, pozitívan polarizált vágyteste és negatívan polarizált gondolkodóképessége van. A pozitív itt azt jelenti, hogy alkotó, dinamikus, megnyilvánító, kisugárzó. A negatív pedig befogadót, szülő elvet jelent. A nő lénye fordítva van polarizálva, tehát: az anyagtest negatív, az étertest pozitív, a vágytest negatív, a gondolkodási képesség pozitív.
Ennek az ellentétes polarizáltságnak kell a kiegyensúlyozott, szabad, önkéntes együttműködés alapjának lennie. Ez egy hatalmas fejlődés, magasztos megnyilvánulás alapja lehet. Fogalmat adhat arról, hogy milyen nagyszerű és dicső isteni ajándékot kapott az ember a kozmikus kétegység képében.”
